A fémek azok a természetes elemek, amelyeket mechanikai szilárdság, hő- és elektromos vezetőképesség és alakíthatóság jellemez.
A fémek forgácsolhatóságát befolyásoló jellemzők:
| Mechanikai tulajdonságok |
Hőtani jellemzők |
|||||
| Rm |
HB |
A5 |
H |
K1 |
K2 |
|
| Ötvözetlen acél | 200-400 | 14-24 | 1,7 | 6,9 | 2,5 | |
| Gyengén ötvözött acél | 400-700 | 13-15 | 1,7 | 5,9 | 2,1 | |
| Közepesen ötvözött acél | 700-950 | 12-14 | 1,3 | 4,3 | 1,6 | |
| Erősen ötvözött acél | 950-1200 | 11-14 | 0,6 | 2,0 | 0,8 | |
| Kor.acél, ferrites | 400-700 | 17-25 | 1,3 | 4,3 | 1,6 | |
| Kor.acél, ausztenites | 440-780 | 30-40 | 1,3 | 4,3 | 1,6 | |
| Öntöttvas | 100-400 | - | 1,8 | 6,8 | 2,5 | |
| Színalumínium | 60-130 | 3-40 | 5,0 | 98,3 | 21,8 | |
| Al-Mg | 80-240 | 14-18 | 3,3 | 66,1 | 14,7 | |
| Al-Mg-Si | 220-510 | 5-14 | 4,0 | 80,0 | 16,9 | |
- Rm (MPa, N/mm2) = szakítószilárdság. Nagyobb szakítószilárdságú anyagokhoz nagyobb forgácsoló erő szükséges.
- HB = keménység. Arányos a szakítószilárdsággal.
- A5 (%) = szakadási nyúlás. A nagyobb nyúlékonyságú, képlékenyebb anyagokat nehezebb forgácsolni.
- H = hőérték (fajhő x sűrűség x hővezető képesség). A forgácsolási hőmérséklet, tehát az anyag forgácsolhatósága a hőértéktől függ. A nagyobb hőértékű anyagok jobban forgácsolhatók.
- K1 = hőeloszlási mutató (hővezetési képesség/sűrűség). A külső felületek megmunkálásánál kedvező, ha a megmunkált anyag gyorsan nagy hőmennyiséget tud elvezetni, tehát K1 értéke nagy.
- K2 = hőelnyelési mutató (hővezető képesség x fajhő). A belső felületek megmunkálásakor (pl. fúrás) a fém által elnyelt hő mennyisége a döntő. Az az előnyös, ha nagy az anyag hőkapacitása, tehát K2 értéke nagy.
Forrás: Dr. Pálmai Zoltán: Fémek forgácsolhatósága
